A körülmények összjátéka úgy kívánta, hogy felhasználjuk a közelmúltban szerzett fa tárgyakat és akrill festékeket, s bizonyosságot szerezzünk, a régi elegyek sem romlottak meg idő előtt. Bálint egy kalóz ládát szeretett volna, amit a kedvenc filmjében látott, én egy kézimunka dobozkát - má'megin' - Bencének maradtak a szalvétagyűrűk. Később lehet, hogy nő majd a lelkesedése, mert egyelőre beérte ennyivel.
Két napig pingáltunk, pácoltunk, meg festettünk és mázoltunk és vártunk, vártunk, repesztettünk, ragasztottunk, kitakartunk, pöttyöztünk, és szalvétáztunk, és még mindig festettünk. Na most a hatás kedvéért először, csak az enyémet mutatom. Ez az én szerény kis, vagyis elég nagy dobozkám, amibe egyelőre beleömlesztem a mindenféle ollót, fonalat, anyagot, amitől kisebbnek látszik a kupi a szekrénykémen. Később még továbbfejlesztés áldozata lesz, vagyis most ezt gondolom erről:
A kedvencem mégis a 9 évesem keze munkája. Na jó, én is segítettem, mit milyen sorrendben mivel... Ez Davy Jones ládája akar lenni, oldalán a szívvel, film rajongók úgyis tudják miről beszélek. Belül már modernizáltuk.
Na és nem utolsó sorban a kisBence alkotások, a szalvétagyűrűk, amik időnként tojástartók is.
